A Magyar Képzőművészeti Egyetem 2026-ban Strobl 170 Jubileumi Év keretében ünnepli a mester születésének 170., valamint halálának 100. évfordulóját.
Strobl Alajos (1856–1926) a magyar szobrászat kiemelkedő egyénisége, akinek életműve szorosan összefügg a Magyar Képzőművészeti Egyetem történetével. 1885-től 1925-ig tanított az MKE jogelődjén, az Országos Mintarajztanodán, ahol 1897-ben megalapította a Szobrász Mesteriskolát. Műterme az Epreskertben volt, ott is tanított. A kert- és a műteremegyüttes ekkor egyszerre volt alkotóműhely, oktatási intézmény, a társasági élet színtere és Budapest egyik közkedvelt látványossága, ami máig őrzi Strobl kézjegyét.
A jubileumi évet februárban Strobl legendás, 1897-ben Út a halhatatlanság forrásához címmel megrendezett történelmi jelmezes művészbáljának felidézésével nyitjuk meg. A nyári időszakban nagyszabású kiállítást rendezünk a Barcsay teremben, ahol elsősorban a Magyar Nemzeti Galéria, valamint magángyűjtemények Strobl-alkotásain keresztül mutatjuk be a mester pályáját. Az évad eseményei közé tartozik továbbá egy emléktábla készítése és elhelyezése Liptóújváron (Szlovákia), Strobl Alajos szülőházának falára.
Különösen gazdag archív fotógyűjtemény maradt fenn Strobl jogörököseinek gyűjteményében, amelynek egy része az Epreskertben, illetve azokban a helyiségekben készült, amelyeket ma a Szobrász Tanszék műteremként és tanári szobaként használ. Mivel ezek a felvételek fontos intézménytörténeti dokumentumok, és mindezidáig publikálatlanok, önálló kötetben, értelmező magyarázatokkal ellátva szeretnénk megjelentetni őket.
A tervek között szerepel egy tanulmánykötet is, amelynek szerzői az MKE jelenlegi oktatói: szobrászok, művészettörténészek, valamint Strobl Alajos művészetének elismert szakértői. A kötet tanulmányai különböző megközelítésekből – művészetpedagógiai, kultúrtörténeti, szobrászi, művészettörténeti szempontok szerint – elemzik a mester pályáját és munkásságát.
Az „epreskerti várúr” – ahogyan Stroblt kortársai hívták – alakját számos legenda és színes elbeszélés övezi. Az utókor és a nagyközönség számára mégis inkább a köztéri szobrai révén vált halhatatlanná, amelyek ma is alakítják Budapest kulturális és művészeti arculatát. Munkái generációk számára meghatározzák azt, miként jelenik meg előttünk Liszt Ferenc, Arany János vagy éppen Szent István király.
Az emlékév rendezvényeire minden érdeklődőt szeretettel várunk, hogy együtt idézzük fel Strobl Alajos gazdag örökségét.
Strobl Alajos
(1856, Őrtűz – 1926, Budapest)
1856-ban a Liptóújvárhoz (ma Liptovský Hrádok, Szlovákia) tartozó Őrtűzön született, ahol apja, id. Strobl József Habsburg–Tescheni Albrecht főherceg birtokának tisztviselőjeként dolgozott. Középfokú tanulmányait a lőcsei gimnáziumban kezdte meg, de csak a korábban már otthon is felismert rajzkészségével tűnt ki. Így négy osztály elvégzése után azt javasolták apjának, hogy inkább valamilyen iparos mesterségre taníttassa fiát. 16 évesen hazatért, és az ottani vashámorban kezdett dolgozni, majd a következő évben a család döntése nyomán a třineci vasgyár mintázó műhelyébe került gyakornoknak. Itt plasztikai készségével is kitűnt, így 1874-ben a család úgy döntött, hogy Bécsben kell folytatnia szobrászati tanulmányait. Ott élő mostohabátyja, Kratochwill Hugó támogatásával a császárvárosba költözött, és a Kunstgewerbeschule növendéke lett, majd 1876 és 1881 között a korszak egyik legjelentősebb német–osztrák szobrásza, Caspar von Zumbusch tanítványaként fejlesztette tudását az Akademie der Bildenden Künstén.
Az akadémia elvégzését követően 1881-ben Budapestre költözött, de élete végéig szülőhelyét, Liptót tekintette valódi otthonának, ahova szinte minden nyáron visszatért, és szülőházát a 20. század elején Mátyás király korát idéző várkastéllyá fejlesztette. A fővárosban hamar komoly megbízásokat kapott: Liszt Ferenc és Erkel Ferenc szobrát mintázta meg az Operaház homlokzatára. Liszt alakja később többször is felbukkant életművében, a zeneszerző monumentális ülőszobrát 1907-ben az új Zeneakadémia homlokzatára is elkészítette.
Noha első budapesti sikerei épületdíszítő szobrászati feladatok voltak, később végül más műfajokban teljesedett ki. 1887-ben ő készítette a Deák Ferenc szarkofágjára kerülő szoborcsoportot, 1888-ban pedig a Nemzeti Múzeum előtt felállítani tervezett Arany János-emlékmű pályázatán kapta meg a kiviteli megbízást. A költő alakja végig kísérte pályáját: megmintázta az Arany János síremlékét díszítő bronzkoszorút (1884), valamint nagykőrösi (1910) és margitszigeti szobrát (1911) is, és az ő tervei alapján valósította meg tanítványa, Kolozsvári Szeszák Ferenc a nagyszalontai emlékszobrot (1907).
Az első monumentális megbízásokkal párhuzamosan a művészeti- és közélet kedvelt portrészobrásza lett, amiben bravúros mintázókészsége és a modell személyiségét könnyen megragadó érzékenysége mellett az is közrejátszott, hogy 1884-ben a magyar művészek közül elsőként mintázhatta meg élő modell után az uralkodót, Ferenc József királyt. Egyik legnagyobb szakmai sikerét is egy, az egyéni megragadásán túlmutató portrészobrával avatta: az édesanyjának emléket állító egészalakos Anyánk az 1900-as párizsi világkiállítás Grand Prix-ját nyerte el.
Strobl a századforduló éveire az egyik legfoglalkoztatottabb emlékműszobrásszá vált, aki országszerte számos monumentális köztéri alkotást készíthetett el, így többek közt a budai királyi palota Mátyás-kútját (1904), a budavári Szent István-szobrot (1906), a budapesti Semmelweis-(1906) és Mechwart András-emlékművet (1913), az egri Dobó-emléket (1907), a Kossuth-mauzóleum plasztikáit (1909) vagy a szegedi Széchenyi-(1913) és budapesti Jókai-szobrot (1921), de a budapesti Szent István bazilikát is számos oltárszoborral díszítette.
A Mátyás-kút egyik figurájaként megmintázott Kürtös szobráért 1901-ban az állami nagy aranyérmet nyerte el. Érdemei elismeréseként a király 1913-ban „liptóújvári” előnévvel nemességet adományozott számára. 1914-ben eleget tett tartalékos hadnagyként kapott behívóparancsának, és részt vett az I. világháborúban.
Oktatási tevékenysége is meghatározó volt az őt követő szobrásznemzedékek számára, bár pedagógiai elveiről és munkájáról ma viszonylag kevés információval rendelkezünk. 1885-től a budapesti Mintarajztanoda szobrásztanára, majd 1891-től a „gyakorló szobrászati osztály” vezetője lett, amely 1897-től hivatalosan is mesteriskolaként működött. Ennek részeként „rendezte be” a szobrásziskolának is helyet adó Epreskertet, amely bár azóta sok változáson ment keresztül, ma is őrzi Strobl elképzeléseit. Emlékezetesek voltak az itt rendezett kerti ünnepélyei is, amelyeken gyakran maga is jelmezben jelent meg.
„Stróbl mester egyike volt a legkülönösebb embereknek. Igen nagy távolság választotta el a hétköznapi élet normális emberétől. Nagy lelkesedéssel tudott élvezni mindent, ami rendkívüli, ami szokatlan, ami romantikus. Ez szorosan hozzátartozott egyéniségének jelleméhez. A romantika pedig jelenti a múltba rajongást is, a múltba való visszavágyást” – emlékezett rá kortársa, Lyka Károly művészettörténész. Bár Strobl vonzódása a nagyszabásúhoz és a különlegeshez jól megfelelt a historizmus monumentális szobrászati feladatainak és a dualizmus önreprezentációs igényeinek, nagyfokú érzékenysége és intelligenciája mindvégig megóvta attól, hogy alkotásai külsődlegessé váljanak. Az 1910-es években művészete megújult: klasszicizáló formaadású fejszobrai, letisztult plasztikai nyelve a historizmus szobrászatát kritikusan szemlélő fiatalabb generáció műértőinek elismerését is kivívta. 1923-ban a Kisfaludy Társaság Gregus-díjjal tüntette ki Géniusz című alkotásáért, 1925-ben a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
Az 1920-as évek elejétől újjászervezett oktatási struktúrával működő Képzőművészeti Főiskolán, ahol már nem találta helyét, végül maga kérte nyugdíjazását 1925-ben. A következő évben hunyt el Bajza utcai otthonában, szeretett Epreskertje közelében.
Emlékét ma utcanév őrzi Budapesten, a szobrász Mesteriskola egykori épülete az Epreskertben a Strobl Alajos Műteremház nevet viseli. Emlékszobrai a városi szövet részévé váltak, bár műalkotásként jóval több figyelmet érdemelnének. A művész leszármazottjai és tisztelői a Strobl Alajos Emlékhely Alapítványba tömörülve ápolják emlékét.
Borovi Dániel
művészettörténész
